Szédülésről általában
A szédülés olyan multiszenzoros (különböző érzékszervekből eredő) érzet, amelyre a saját testünk, vagy a környezetben található tárgyak mozgásának érzete jellemző, miközben valódi mozgások nem történnek. Szédülés szempontjából két fő panaszt kell elkülönítenünk. Ezek közül az egyik a forgó jellegű szédülés (vertigo), melyre a környezet körbeforgása jellemző, ezt sokszor az óramutató mozgásához hasonlítjuk. Ebben az esetben a forgó jellegű mozgásélmény pontos irányát is meg tudja határozni az érintett. A forgó jellegű szédülés jellegzetes tünete a perifériás (belsőfül-eredetű) eltéréseknek, de fontos hozzátenni, hogy nem kizárólag ennek lehet tünete. A másik fő csoport a bizonytalanságérzés (angol nevezéktanban “dizziness” elnevezésként található meg), amely érzetet a betegek igen sokféleképpen jeleznek vissza (imbolygás, dőlés, egyensúlyzavar, húzás, szédelgés, támolygás, tántorgás, instabilitás, bizonytalan járás stb.). A szédüléssel kapcsolatban sok helyen fellelhető egyéb panaszok, mint például a “presyncope” vagy “lightheadedness” alapvetően szédülés vonatkozásában nem korszerű elnevezések, magyar megfelelőjük nem is honosult meg. A szédülés jellege mellett sok egyéb jellegzetességet kell figyelembevennünk, ezeket a továbbiakban tárgyaljuk.
Szédülés időtartama – mire utal?
A szédüléses időtartamok hossza igen változó lehet, a pár másoperctől kezdve a folyamatosan fennálló szédülésig. A szédüléses epizódok időtartama igen fontos információval szolgál a vizsgáló orvos számára, ezért ennek minél pontosabb megfigyelése lényeges. Természetesen ezen túlmenően az életminőségre és mindennapi életvitelre kifejtett hatás szempontjából sem semleges, hogy milyen hosszúságú szédüléses epizódokkal számolhatunk. A pár másodpercig tartó forgó jellegű szédülés típusos tünete lehet például a benignus paroxysmalis positionalis vertigonak (BPPV; jóindulatú helyzeti szédülés), de más kóroki háttér mellett is számolhatunk hasonló panaszokkal. A több óráig forgó jellegű tartó szédülés klasszikus tünete a Ménière betegségnek, de hosszabb ideig fennálló szédülés látható meg egyensúlyrendszeri migrén (vestibularis migrén) és sok egyéb más eltérés esetében is. Ennek megfelelően önmagában a szédüléses epizódok időtartama alapján pontos diagnózis nem adható, ugyanakkor igen jelentős információtartalommal bír. Ennek kapcsán akár az egyes szédüléses epizódok hosszának naplózása nagy segítség lehet a vizsgáló orvos számára.
Szédüléshez társuló egyéb panaszok
Szédüléses panaszok esetében gyakran látható egyéb tünetek megjelenése. Ezek feltérképezése a pontos diagnózis érdekében rendkívül lényeges. Belsőfül, de nem utolsó sorban központi idegrendszeri eredet szempontjából is számottevő a hallórendszerhez társuló tünetek, tehát a halláscsökkenés és/vagy fülzúgás megjelenése. Mindkét panasz vonatkozásában kiemelt jelentőségű a Ménière betegség, de sem fülzúgás, sem halláscsökkenés társulása esetén nem szorítkozhatunk kizárólag erre a kórképre. Nem elfelejtendők egyes stroke (gutaütés, szélütés) típusok, melyek esetében a szédülés, fülzúgás és halláscsökkenés akár egyedüli tünet lehet. Természetesen halláscsökkenés és fülzúgás is megjelenhet egyéb más okból, így a vizsgáló orvos részéről az összefüggések feltárása kritikus kérdés. Ezen panaszokhoz kapcsolódóan a füldugulás is számottevő lehet, amely hátterében természetesen számos egyéb ok is állhat. Elsősorban a betegek megterhelése és életminősége szempontjából fontos kérdés az egyes vegetatív tünetek, mint például hányinger és hányás megjelenése, ezekkel elsősorban az akut szakaszban lévő szédüléses panaszok esetében találkozhatunk. Akut szédülésnél ezek tüneti kezelése elsődleges szempont. Fejfájás megjelenésével igen gyakran számolhatunk, migrén vonatkozásában is, de egyéb szédüléses kórképek tünete is lehet. Fontos feltérképezni továbbá a fejfájást kísérő egyéb tüneteket is. Természetesen – adódóan a szédülés számos tényező hátására létrejövő jellegéből – számtalan egyéb más tünet megjelenésével is számolhatunk.
Milyen okok állhatnak a szédülés hátterében?
Fontos alapelv, hogy a szédülés eredete multifakoriális, tehát számos szervrendszerből eredhet. Szintén alapvető információ, hogy a szédülés háttere olyan szervezet egészét érintő információzavar, amelynek három fő eredete, nevezetesen az egyensúlyrendszer, látórendszer és szomatoszenzoros (érző) rendszer lehetnek. Az egyensúlyozás szempontjából kiemelendő a mozgatórendszer szerepe is. Természetesen a fent említett rendszerekkel számos egyéb szervrendszer áll kapcsolatban, melyek kölcsönhatása miatt is kialakulhat szédülés vagy egyensúlyzavar. Amennyiben egyensúlyrendszeri eltérésről van szó, két fő csoportot képez a központi idegrendszeri eredetű (centrális), illetve a belsőfül-eredetű (perifériás) kórképek. A belsőfül betegségei közül gyakorisága miatt kiemelendő például a BPPV, amely esetében a belsőfülben megtalálható, egyensúlyozásban igen fontos szerepet játszó kalcium-karbonát kristályok elmozdulásáról van szó. Szintén gyakori ok a Ménière betegség, amely esetében a belsőfülben található folyadék kóros felszaporodása alakul ki. Az utóbbi kórkép rendkívül összetett mind a tüneteket, mind a diagnosztikát illetően, és kezelése is igen kompikált lehet, rendkívüli tapasztalatot igényel. Szintén gyakori kórkép a neuronitis vestibularis (egyensúlyideg-gyulladás), amely elsősorban egyes stroke típusoktól való elkülönítése miatt jelentős akut szédülő beteg vizsgálata esetében. A centrális eredetű szédülés hátterében igen sokféle ok állhat, mint például stroke, keringészavar, migrén, sclerosis multiplex, neurodegeneratív kórképek, pszichés eltérések, a leggyakoribbakat megemlítve. Nem szabad megfeledkeznünk a szédülés hátterében álló, egyensúlyrendszeren kívül eső okokról sem. Ebben fontos szerepet játszhatnak például a szív-érrendszeri betegségek, mozgatórendszeri eltérések, szemészeti problémák is. Ennek megfelelően, kiváltó októl függően, reumatológiai, ortopédiai vagy kardiológiai ellátásra is szükség lehet.
Szédülés kivizsgálása
Tekintettel arra, hogy a szédülés hátterében számos ok állhat, minden esetben átfogó vizsgálatra van szükség. Minden esetben fontos a szédülés egyensúlyrendszeri eredetének feltárása, ehhez az egyensúlyrendszeri panaszok célzott vizsgálatára van szükség. Ennek egyik legfontosabb tünete az ún. szemtekerezgés (vagy nystagmus), amely objektív módszerekkel is azonosítható, de tapasztalt vizsgáló egyszerű fizikális vizsgálattal is könnyen azonosítja. Ezen kívül számos egyensúlyrendszeri teszt létezik, melyet az alapos vizsgálatra törekvő orvos minden betegnél részletesen végrehajt. Léteznek modern vizsgálóeszközök, mint például a kalorikus teszt vagy a video-fejimpulzusteszt, amelyek segítségével az egyensúlyrendszeri funkciók objektív módon regisztrálhatók. Sok esetben egyéb vizsgálatokra is szükség lehet, többek között például agykoponya-MR-vizsgálatra, hallásmérésre vagy laborvizsgálatra. Egyensúlyrendszeren kívül eső eltérés esetén a szédülést kiváltó egyéb ok azonosítására van szükség, amely számtalan különböző vizsgálat szükségességét jelentheti.
Szédülés kezelési lehetőségei
A megfelelő kezelés megválasztásához alapvető szempont, hogy a kiváltó októl függően más és más kezelési alternatíva lesz hatékony. Ennek megfelelően elsődleges a részletes kivizsgálás és a kórok azonosítása. Szédülés esetében sincs általános “csodaszer”, amely bármely eredetű szédülésre hatékony lenne. Bár a fent látható ábrán is ez szerepel (és BPPV esetében rendkívül hatékony), az Epley manőver és egyéb repozíciós manőverek sem hatékonyak minden esetben. Ezek kapcsán nagyon fontos, hogy ne kezdjük el a manőver végzését egészen addig, amíg a szédülés hátterében álló ok azonosításra nem került! A manőver végrehajtásánál ezen kívül számos apró tényező igen nagy jelentőséggel bír, ezzel kapcsolatban kérjük ki kezelőorvosunk tanácsát! A szédülés kezelésére számos hatóanyagú gyógyszer elérhető, rendkívül változó azonban, hogy mely egyensúlyrendszeri eltérés esetében melyik hatóanyagtól várhatjuk a legjobb hatékonyságot. Gyógyszerdózisok szempontjából is lehetnek számottevő különbségek. Az egyensúlyrendszeren kívül eső okok esetében teljesen más megközelítésű, társszakmák bevonását igénylő kezelésre van szükség. Nem szabad elfelejtenünk továbbá az egyensúlyrendszeri tréning fontosságát. A nem megfelelően indikált gyógyszerek lehetséges káros hatásait az alábbi videóban is összefoglalom.