Fülzúgásról általánosságban
A fülzúgás (tinnitus) külső hanginger nélkül létrejövő hangingerként definiálható. Egyesek emiatt “fantom” hangjelenségként is említik. Általánosságban elmondható, hogy a fülzúgás önmagában tünet, amely hátterében számos eltérés állhat, beleértve nem fül-orr-gégészeti okokat is. Megjelenési formája betegenként igen különböző lehet. A fülzúgás nem újkeletű jelenség, az ezzel kapcsolatos első említések még az ókori Egyiptomból származnak. Érdekességként megjegyzendő, hogy a történelem során számos ismert ember szenvedett fülzúgásban, részben ennek köszönhetők az ezzel kapcsolatban fennmaradt információk. A fülzúgásban szenvedők közül kiemelném Ludwig van Beethovent, akit foglalkozásából adódóan rendkívül zavarta a halláscsökkenése és fülzúgása. Egyes visszaemlékezések alapján a fülzúgást sokkal zavaróbbnak élte meg, ez általában a napjaink fülzúgó betegcsoportjairól is elmondható. Beethoven esetében felthetően egy percepciós halláscsökkenéshez társuló fülzúgásról beszélhetünk, de az akkor elérhető vizsgálómódszerek mellett erről pontos adat nincs. A fülzúgás napjainkban rendkívül gyakori panasznak tekinthető, gyakorlatilag minden korcsoportot érint, férifiakat és nőket egyaránt. Gyakoriságáról eddig átfogó magyarországi felmérés nem készült. Általánosságban elmondható, hogy a fülzúgás rendkívüli módon rontja az életminőséget, alvászavart okoz és pszichés tünetek megjelenését eredményezi. Részletes, teljes körű, fülzúgásban jártas ellátó által történő kivizsgálás minden esetben javasolt!
Fülzúgás típusai
A fülzúgás megjelenésének két fő csoportja a szubjektív és objektív fülzúgás, előbbi csak a fülzúgásban érintett, utóbbi a környezet által is hallható. Az utóbbi forma jóval ritkábban fordul elő. Ezen kívül beszélhetünk elsődleges és másodlagos fülzúgástól, attól függően, hogy a hangjelenség hátterében igazolódik-e kiváltó ok. A hangjelenség típusa igen sokféle lehet, többek között sípolásként, búgásként, sziszegésként, kattogásként, suhogásként, ciripelésként élik meg. Külön fontos csoportot képez a pulzáló jellegű tinnitus, amely szívdobogáshoz hasonló hangérzetet eredményez. Megjelenését tekintve a fülzúgás lehet folyamatos vagy periódikusan jelentkező. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy definíció szerint kórosnak az olyan fülzúgást tartjuk, amely legalább 5 percig folyamatosan tart, hetente legalább két alkalommal. Általánosságban jellemző, hogy a fülzúgás csendes környezetben erősödik, így estére fokozott intenzitást mutat. Emiatt az elalvási nehezítettséget okozó fülzúgás gyakori. A fülzúgás hátterében fellelhető összes lehetséges ok feltárása érdekében érdemes megfigyelni, hogy van-e bármilyen olyan körülmény, amely a fülzúgás erősségét vagy jellegét megváltoztatná. Ez fontos információ lehet a fülzúgás ellátását végző orvosnak.
A fülzúgás hátterében álló lehetséges okok
A tinnitus hátterében számos külső-, közép- és belsőfület, valamint egyéb fül-orr-gégészeti régiókat érintő, illetve azokon kívül eső eltérés állhat. Elsősorban az átmenetileg fennáló fülzúgás hátterében gyakran azonosítható fülzsírdugó (cerumen), hallójárat gyulladás (otitis externa) vagy a középfülgyulladás (otitis media) különböző típusai. Fülzúgást eredményezhetnek a hallócsontláncolat bizonyos eltérései (például otoslcerosis) vagy a középfül régióiból kiinduló daganatok is. A belsőfül eltérései közül kiemelendők az akut vagy krónikus szenzorineurális halláscsökkenést okozó különböző kórképek, beleértve a zajártalmat is. Az elsősorban, de nem kizárólag mély hangú fülzúgás a Ménière betegség esetében is fontos tünet. A fülzúgás (akár halláscsökkenés és szédülés mellett) tünete lehet a belső hallójáratól kiinduló jóindulatú daganatoknak is (vestibularis schwannoma vagy más néven acusticus neurinoma). A fület körülvevő, és azzal kapcsolatban álló anatómiai régiók is felelősek lehetnek a hanghatás kialakulásáért, ideértve az állkapocsízületet (temporomandibularis ízület), nyaki gerincet és izomzatot, valamint az orrgaratot és a szájgaratot is. A fülzúgás hátterében számos szisztémás eltérés is állhat, mint például kardiovaszkuláris eltérések, magasvérnyomás, magas vérzsírszintek, cukorbetegség, hormonális eltérések stb. Az eddig említetteken túl nem alábecsülendők a fülzúgás központi idegrendszeri eredetű formái és a pszichés tényezők fontossága sem. A krónikus fülzúgás hátterében igen nagy jelentőségű az agy és a központi idegrendszer szerepe, erre utalnak a legaktuálisabb kutatási eredmények.
Fülzúgás kivizsgálása
Fülzúgás esetében elengedhetetlen a fül-orr-gégészeti szakorvosi vizsgálat, ennek segítségével a fülzúgás hátterében álló esetleges gyulladás vagy cerumendugó azonnal azonosítható és kezelhető. Perzisztáló fülzúgás, vagy percepciós halláscsökkenésre utaló tüneteknél mindenképp szükséges audiológiai vizsgálat (hallásmérés és fülzúgás-meghatározás; audiometria és tinnitometria) elvégzése. Az utóbbi eseteknél a teljes körű kivizsgálás elvégzése lényeges, beleértve képalkotó vizsgálatokat (agykopony-MR-vizsgálat, carotis-vertebralis Doppler ultrahangvizsgálat), laborvizsgálatot, szükség esetén pedig egyéb társszakmák bevonását is. A fülzúgás kivizsgálása hozzáértő szakember által irányítottan a legoptimálisabb.
Kezelési lehetőségek
A fülzúgás kezelése rendkívül összetett, és nehéz általánosságban beszélni, mivel az egyes kezelési lehetőségek hatékonysága személyenként igen változó. Ennek megfelelően egyénre szabott kezelési stratégia felépítésére kell törökedni, számos szempontot figyelembevéve. Alapvető fontosságú a fül-orr-gégészeti szakvizsgálat során azonosított gyulladások és egyéb eltérések szakszerű kezelése az akut fülzúgás hátterében. Elsődleges (primer) akut fülzúgásnál – amely kategória magába foglalja az akut percepciós halláscsökkenéshez társuló fülzúgást is – jótékony hatású lehet az infúzió vagy tabletta formájában alkalmazott szteroid és/vagy keringésjavító kezelés. Krónikus fülzúgás esetében a gyógyszeres kezelés kevésbé hatékony, ilyenkor egyéb kezelési lehetőségekhez kell fordulnunk (például hangterápia, BEMER kezelés). A fülzúgás ellátásánál nem másodlagos szempont a társuló pszichés tünetek adekvát kezelése, pszichiáter szakorvos vagy pszichológus közreműködésével.
Fülzúgás esetében kérje hozzáértő, megfelelő referenciákkal és tapasztalattal rendelkező szakorvos segítségét!
1. alapelv
A fülzúgás tünet, amely hátterében számos ok állhat.
2. alapelv
A fülzúgás hátterében álló lehetséges okok csak szakszerű és teljes körű kivizsgálással azonosíthatók vagy zárhatók ki!
3. alapelv
A fülzúgás sikeres kezelése csak egyénre szabottan történhet, számos tényező figyelembevételével.